Minden az autovirágzókról – Növekedési tényezők
- 1. Fényigények
- 2. Tápanyagigények
- 3. Környezeti igények
- 4. Tippek a jobb növénynövekedésért
- 4. a. Növénynevelési technikák
- 5. Összefoglalás
Az összes autovirágzó kannabisz fajta tartalmaz Cannabis ruderalis genetikát, melynek köszönhetik „autovirágzó” tulajdonságukat, így gyorsabban és ellenállóbban nevelhetők, ráadásul nincs szükség a virágzás indításához a fényszakasz megváltoztatására.
Az autovirágzók fejlődése a Lowryder fajta bevezetése óta figyelemre méltó. A modern autovirágzó fajták már képesek lenyűgöző termést, valamint magas minőségű virágokat hozni, amelyek akár a fotoperiódusos fajtákkal is felveszik a versenyt. Azonban a lehető legjobb eredmények eléréséhez egy kulcsfontosságú követelményt kell teljesíteni: optimális termesztési körülményeket kell biztosítani.
2026 van, és az autovirágzók jobbak, mint valaha. Ha most kezdenéd a termesztést, és kipróbálnád az autokat, jó helyen jársz! Ez a kezdőbarát útmutató mindent tartalmaz, amit tudnod kell az autovirágzók sikeres termesztéséhez, és hogy elérd az első nagy betakarításodat. Vágjunk is bele!
Fényigények
Ahogy említettük, a kiváló minőségű kannabisz és közéd közé leginkább a termesztési körülmények állnak. Ide tartozik a megvilágítás, tápanyag-utánpótlás, hőmérséklet és páratartalom is.
Az autovirágzók, ahogy talán tudod, általában teljes életciklusuk során 18/6-os fényciklus alatt növekednek, szemben a fotoperiódusos növényekkel, amelyek a virágzáshoz 12/12-es fényciklust igényelnek.
Így tehát a fényidőzítés nem rejt túl nagy meglepetést: állítsd be az időzítőt 18/6-ra, és kezdődhet a termesztés. Azonban a növényeknek a fejlődés különböző szakaszaiban eltérő mennyiségű fényre van szükségük. Egy fiatal csíranövény például közel sem igényel annyi fényintenzitást, mint egy teljesen kivirágzott növény.
Ezért rendkívül fontos tudni, hogy valójában mennyi fény éri a növényeidet. Ennek pontos méréséhez szükséged lesz egy PAR-mérőre.
A PAR-mérő a fotoszintézis szempontjából hasznos fény mennyiségét méri, pontosabban a Fotoszintetikusan Aktív Sugárzást (PAR) a 400–700 nm hullámhossz-tartományban. Ezek a készülékek gyakran kvantum szenzorral mérik az érzékelőt elérő fotonok számát, amit Fotoszintetikus Fotonfluxus Sűrűségként (PPFD) adnak meg, μmol/m²/s egységben.
Mit jelent ez? Egyszerűen szólva, a PAR-mérő megmutatja, mennyi fotoszintetikusan aktív fény éri ténylegesen a növényedet. Nem azt mutatja, mennyi fényt bocsát ki az egész LED-lámpád, hanem a termesztőtér egy meghatározott pontján érkező, hasznos fény mennyiségét méri.
Miért fontos ez? Mert a túl sok fény valójában károsíthatja a kannabisz növényeket. Az ideális körülmények biztosítása a megfelelő egyensúly megtalálását jelenti – se túl kevés, se túl sok, hanem pont annyi, amennyi szükséges.
Az autovirágzók 18/6-os fénycikluson történő termesztésekor az alábbi tartományokat érdemes általános iránymutatásként követni:
- Csíranövény szakasz: 100–200 PPFD / 6–13 DLI
- Növekedési szakasz: 200–500 PPFD / 13–32 DLI
- Virágzási szakasz: 500–700 PPFD / 40–45 DLI
- Érés: 500–700 PPFD / 32 - 36 DLI
Ne feledd, hogy az autovirágzók kezdettől a betakarításig 18/6-os fényciklus alatt nevelhetők. Emiatt elérik a magas Napi Fényintegrált (DLI) alacsonyabb PPFD mellett is, szemben a fotoperiódusos növényekkel, amelyek a virágzás alatt 12/12-es ciklusra váltanak, így kevesebb fényt kapnak naponta, emiatt általában magasabb PPFD-t igényelnek hasonló eredményekhez.
Tápanyagigények
Bár minden kannabisz növény – legyen szó autovirágzóról vagy fotoperiódusról – ugyanazokat a létfontosságú tápanyagokat igényli, azok mennyisége eltérő lehet. Ez nemcsak akkor igaz, ha különböző méretű növényeket nevelünk – egy hatalmas, 200 cm magas növény például természetesen többet kíván, mint egy 90 cm-es –, hanem akkor is, ha fotoperiódusokat és autovirágzókat hasonlítunk össze, mivel az autovirágzók általában kevesebb tápanyagot igényelnek.
Ezért jó kiindulási pont lehet, ha az ajánlott adag kb. felét adod autovirágzóidnak. Bonyolultnak hangzik, de valójában egyszerű: kövesd a gyártó tápanyag-táblázatát, de a javasolt adagolást vágd félbe. Tehát ha a táblázat 10 ml/liter víz mennyiséget ír elő, akkor autovirágzónál kezdd 5 ml/literrel, majd a növény reakciója alapján igazítsd az adagot.
Az előtrágyázott talajoknál, az erősen dúsított keverékek, mint például az All-Mix vagy az Ocean Forest néha túl tápanyagdúsak az autovirágzók számára, ami tápanyagperzselést okozhat. Egy könnyebb keverék, mint a Light-Mix vagy a Happy Frog ajánlott. Általános útmutatóként válassz kb. 1,2 mS/cm vagy alacsonyabb EC-értékű termesztőközeget.
Ha előtrágyázott, könnyű talajban termeszted a növényt, kezdetben ne adj hozzá tápanyagokat. Cserepmérettől és fajtától függően a közegben lévő táp sokszor elegendő egészen a vegetatív szakasz nagy részéig. Amint a növény beindítja az elővirágzást, a gyártó táblázata alapján kezdj el tápot adagolni kb. fél erősséggel, majd a növény válasza alapján fokozatosan igazítsd a mennyiséget.
Környezeti igények
Ahhoz, hogy a növények egészségesen nőjenek és fejlődjenek, el kell tudniuk végezni alapvető folyamataikat, mint a légzés és fotoszintézis, ezek hatékonyságát pedig nagyban befolyásolják a környezeti feltételek.
Itt jön képbe a VPD (páranyomás deficit). Egy csíranövény például kis gyökérzettel rendelkezik, így nem igényel nagy mennyiségű vizet, ezért ebben a szakaszban a kisebb VPD az ideális. Egy teljesen kivirágzott növény viszont már több vízre és tápanyagra szorul, ezért jobban tűri a nagyobb VPD-t, ami erőteljesebb párologtatást eredményez.
| Növekedési szakasz | Hőmérséklet | Páratartalom | VPD |
|---|---|---|---|
| Csíranövény | 23–29°C (75–85°F) | 75 - 85% | 0.5 - 0.7 |
| Növekedési | 21–29°C (70–84°F) | 65 - 75% | 0.8 - 1.3 |
| Elővirágzás | 21–26°C (70–80°F) | 55 - 65% | 1.2 - 1.5 |
| Virágzás | 15–24°C (60–75°F) | 40 - 50% | 1.5 - 1.7 |
Hogyan tudod szabályozni a VPD-t? Két környezeti tényező, a hőmérséklet és a relatív páratartalom megfelelő beállításával. A kettő egyensúlyozásával minden növekedési szakaszban a megfelelő VPD-t biztosíthatod, így optimális környezetet teremthetsz növényeid számára. Ennek köszönhetően a növények a lehető legjobban képesek alapvető folyamataikat ellátni, gyorsabb és egészségesebb növekedést produkálva, miközben csökkented a környezeti stressz és bizonyos kártevők kockázatát. Az optimális feltételek fenntartása abban is segít, hogy hatékonyabban használd fel az áramot, vizet és időt a termesztés során.
Tippek a jobb növénynövekedésért
Ha már megvan a tudásod és felszerelésed az optimális körülményekhez, számos tipp és trükk segíthet, hogy igazán kimagasló legyen a betakarításod.
Növénynevelési technikák
A „Low-Stress Training”, vagyis az LST lényege az ágak óvatos lehajlítása (és puha zsinórral, bolyhos dróttal történő rögzítése), hogy szélesebb lombkoronát kapjunk – így minden ág jóval több fényhez jut. Ellentétben a HST technikákkal, mint például a topping, fimming, super cropping stb., ez a módszer nem okoz kárt a növényben. Ez autovirágzó kannabisz fajtáknál különösen fontos, mert nincs elég növekedési idejük, hogy regenerálódjanak egy agresszívebb beavatkozás után.
Az LST-t a legjobb fokozatosan, pár naponta alkalmazni, amíg az ágak még elég rugalmasak a könnyed hajlításhoz. Az ágak vége felé a legegyszerűbb dolgozni. Így fokozatosan éred el az ideális növényformát, miközben minden behajlított ág természetes módon újra a fény felé fog ívelni. Első alkalommal termesztő autovirágzó growereknél nem javasolt előbb „toppingolni” a növényt LST előtt (ez a legmagasabb ág teljes levágása, hogy laposabb, sűrűbb növényt kapjunk). Az autovirágzók rövidebb növekedésűek, így kevésbé tolerálják a stresszt. Ha már van tapasztalatod, és egészséges, gyorsan növő növényed van legalább 4 oldalhajtással (levélpár), akkor a hajtáscsúcs egyszerű lecsípése is jól működhet.
Fimming
A „FIMelés” enyhébb változata a toppingnak. Ahelyett, hogy egészben levágnánk a felső hajtást, csak a legfelső részét vágjuk vissza, így kevesebb stresszt okozunk a növénynek. Hátránya, hogy a toppinggal ellentétben a FIMelés nem feltétlenül hoz létre két fő szárat (fő kolát).
Defoliálás
Az indítványozott levelek eltávolítása, vagyis a defoliálás beltéren (szabadban ritkán szükséges, hiszen a nap mozog az égen), a vegetatív és a korai virágzási szakaszban történik, hogy a növény több fényt és levegőt kapjon. Mint fentebb említettük, bátran kísérletezz bármelyik növénynevelési technikával, de minden HST módszer veszélyes lehet az autovirágzóknál, ha nem vagy elég tapasztalt.
A Fast Buds több nagy hozamú fajtát is kínál, például a Purple Lemonade Auto RF3-t, amelyek sokat profitálhatnak ezekből a technikákból.
Hasznos mikroorganizmusok
A talajban élő apró szervezetek szintén kulcsszerepet játszanak a kannabisz egészsége és optimális fejlődése szempontjából. Tudtad, hogy csomó apró mikrobák élnek a talajban, amelyek segítenek, hogy a kannabisznövény nagyra nőjön és egészséges maradjon? Ezek a „kis fickók” gondoskodnak róla, hogy a növény igazán boldog legyen. Először nézzük a talajt: A mikrobák lebontják az elhalt leveleket és más szerves anyagokat, tápanyaggá alakítva azokat, így a kannabisz tápanyagfelvétele hatékonyabb. Ez gyorsabb és erősebb növekedést eredményez. A mikrobák azonban nem csak a talajban élhetnek, hanem a növény felszínén is. Ezek a jótékony baktériumok és gombák segítenek megvédeni a növényt a káros kórokozóktól és kártevőktől, például a penésztől vagy a rovaroktól. Emellett javítják a növény természetes védekező képességét is, így ellenállóbb lesz a betegségekkel szemben.
Különösen hasznos mikroba a kannabisz számára a mikorrhiza gomba. Ezek a gombák szimbiózisban élnek a növény gyökereivel, apró fonalakat képezve, amelyek segítik a növény tápanyag- és vízfelvételét a talajból. Segíthetnek a növénynek a környezeti stressz kezelésében is, például aszály vagy tápanyaghiány esetén. Egy másik jótékony mikroba-csoport a nitrogénkötő baktériumok, amelyek a levegőből származó nitrogént a növény számára hasznos formává alakítják. A termesztők sokféle módon használhatják ki a mikrobák előnyeit: például a palántákat érdemes mikorrhiza gombával vagy Trichodermával beoltani, illetve komposztteát is permetezhetsz levélre a még jobb eredményért.
Összefoglalás
Számtalan növénynevelési technika, kiegészítő, eszköz és kütyü van, amely azt ígéri, hogy tőle lesz csúcsminőségű a fű. Az igazság viszont az, hogy a legmegbízhatóbb módja a kiváló kannabisznak, ha jó genetikával indulsz, és biztosítod az optimális környezeti feltételeket.
Tehát ahelyett, hogy időt és pénzt „csodatermékekre” költenél, inkább fektess be olyan alapvető felszerelésbe, ami segít monitorozni és állítani a termesztési környezeted. Koncentrálj az alapokra – fény, hőmérséklet, páratartalom, légmozgás és tápanyagok – és hagyd, hogy a genetika hozza a többit.
Nincs kerülőút: jó genetika + optimális körülmények = csúcsminőségű fű.
GYIK
Nincs egyetlen trükk, kiegészítő vagy eszköz, amely garantáltan csúcsminőségű virágot eredményez. A jó genetika, valamint a következetesen optimalizált fény, tápanyagok, hőmérséklet, páratartalom, öntözés és légáramlás adják meg a növényeidnek a legnagyobb esélyt, hogy genetikájuk maximumát elérjék.
A 18/6 fényciklus az egyik leggyakrabban használt beállítás: ez napi 18 óra fényt és 6 óra sötétséget jelent magvetéstől a betakarításig. Ellentétben a fotoperiódusos növényekkel, az autovirágzók nem igénylik a 12/12-es ciklust a virágzás beindításához.
A túlzott fény stresszt okozhat, amelynek tünete lehet a levelek pöndörödése vagy a növekedés lelassulása. A több fény nem mindig jobb: az a cél, hogy a növekedési szakasznak megfelelő mennyiséget kapjanak a növények.
A DLI, vagyis a Napi Fényintegrál megmutatja, mennyi fotoszintetikusan aktív fényt kap a növény 24 órán belül összesen. Ez különösen hasznos az autovirágzóknak, mert a hosszabb napi fényciklus miatt alacsonyabb PPFD mellett is elérhetik a magas DLI-t, mint a 12/12 alatt virágzó növények.
A fél adag jó kiindulási alap lehet, de nem egyetemes szabály. A genetika, a növény mérete, a termesztőközeg, a víz minősége és maga a műtrágya is befolyásolja, pontosan mennyi tápanyagra van szüksége a növénynek.
A VPD, vagyis a páranyomás deficit, leírja a hőmérséklet, a páratartalom és a levegő szárító ereje közötti összefüggést. A megfelelő VPD fenntartása segít szabályozni a párologtatást, és meghatározza, mennyire hatékonyan cserél vizet a növény a környezetével.
A VPD-t a hőmérséklet és a relatív páratartalom irányításával lehet beállítani. Igény esetén használhatsz automatizált vezérlőket, fűtőtestet, légkondit, párásítót, párátlanítót, elszívókat és más klímavezérlő berendezéseket.
Igen. A csíranövények általában melegebb, párásabb levegőt és alacsonyabb VPD-t igényelnek. Ahogy a növény érik, a páratartalom és a hőmérséklet fokozatosan csökkenthető, miközben magasabb VPD-t már jobban bírnak a nagyobb párologtatás miatt.
Az autovirágzó csíranövényeknek viszonylag alacsony fénymennyiségre van szükségük. 100–200 PPFD körüli tartomány jó kiindulási érték, majd ahogy nő a növény, fokozatosan emelheted az intenzitást.
A vegetatív növekedési szakaszban kb. 200–500 PPFD megfelelő a zavartalan, egészséges fejlődéshez. Az intenzitást fokozatosan növeld, ne érd be azzal, hogy hirtelen erős fénnyel bombázod a fiatal növényeket.
Virágzás idején az autovirágzók általában 500–700 PPFD-t is képesek kezelni, CO₂ adagolás mellett akár +1000 PPFD-t is ki lehet próbálni. Az ideális intenzitás függ a genetikától, a környezettől és attól, hogy hány órányi fényt kapnak egy nap.
Hozzászólások